Cseresznyevirág      

    Egy szép csendes nyári reggelen, amikor a tinik többsége örült a szabadidejének

 És többnyire reggel 10 órakor kelt ki az ágyból, majd elment élvezni a szabadidő

nyújtotta örömöket. Volt egy fiú, aki nem tett semmi ilyet.. reggel8-kor felkelt

megmosakodott és evett pár falatot reggelire. Mintha sietne valahová.

Amikor mindennel elkészült kilépett az utcára.. magába szívta a friss levegőt

és elindult a közeli erdő felé. A léptei nem voltak se gyorsak.. se lassúak.

 Nem volt célja, hogy merre menjen, egyszerűen mintha a lába vinné erre-arra.

Gondolataiba merülve kanyargott az erdei ösvényen. Egyszer csak hirtelen egy kunai
”repült „felé. Szerencsére még időben észrevette, és félre hajol előle, majd előkapta
a saját fegyverét és szaladni kezdett a támadó irányába.  Mikor a közelébe ért lelassított és próbálta megnyugtatni magát, hogy ne ziháljon annyira. Kipillantott a fa mögül, aminek a tövében megbújt. Egy gyönyörű rózsaszín hajú lányt pillantott, meg aki látszólag gyakorolta a kunaijal való célba dobást. A tapasztalataiból arra következtetett, hogy elég kétbalkezes lehet. Végülis előbújt rejtekhelyéből és odalépett a lányhoz, akin már látszottak a kemény edzés nyomai.

- öm.. szia, - ezzel felé nyújtotta az eldobott kunait.

  A lány csak nézte az magas fekete hajú, mélybarna szemű fiút. Gondolatai elkalandoztak. Még válaszolni se tudott.

Sasuke integetni kezdett az arca előtt ezzel visszarángatta a lányt a valóságba, mire az fülig elpirult. És gyorsan elvette a kunait a fiú kezéből.

-         köszönöm – mondta végül és elfordult a sráctól és folytatta a reménytelennek tűnő edzését.

-         Nincs mit, de legközelebb ne rám célozz – mondta Sasuke és ezzel elindult az ellenkező irányba.

-         A leányzó hátrafordult és értetlenül nézett utána – vajon mire célzott? De nem sokat tépelődött ezen, inkább folytatta az edzését.

A fiú folytatta az erdőbeli bolyongását és ismét gondolataiba merült. De időről időre betolakodott a fejébe az a rózsaszín hajú lány.. ki lehetett az? Talán többet kellene társaságban lennie? de hamar elhessegette ezt a gondolatot. Hazament, leült és megebédelt szépen, majd ledőlt egy kicsit aludni. Furcsa álma volt. Az a lány szerepelt benne amint a közeli pataknál fürdőzik a félhomályban. Sasuke csak az alakját látta a sötétedő ég miatt. Közelebb akart menni hozzá de ebben a pillanatban megcsúszott és leesett a faágról, amiről a leányzót figyelte. Mire felpillantott a lány eltűnt. Sasuke utána akart menni de ebben a pillanatban megcsörrent az ébresztő órája az éjjeliszekrényén. Felült az ágyán, megfogta az óráját és a földhöz vágta mérgében. Tudta, hogy ennek semmi értelme nem volt meg aztán bánta is, mert így mehetett venni egy újat. A délutánját kemény edzéssel töltötte. A kétórás futás után a karizmait erősítette majd a kunaijal dobott célba. Nagyon büszke volt magára, hogy ő nem olyan kétbalkezes, mint az a lány. A néhány órás kimerítő edzés után már indult volna haza, hogy végre lezuhanyozhasson. Útközben megint elmerengett a gondolataiban. Ilyenkor mindig a Bátyára gondolt, aki pár éve meghalt egy küldetés során. Ezek után lett Sasuke ennyire zárkózott. Hiányzott neki Bátyja támogatása segítsége. Ő mindig megértette, és vigasztalta a nehéz napjaiban. Szülei halála is nagy csapás volt számára de a legnagyobb fájdalmat Itachi elvesztésével érezte.

Hirtelen nekiment valaminek. Nagy megdöbbenésére az a lány állt vele szemben akivel reggel találkozott.

-         Ne haragudj, nem figyeltem – mondta a rózsaszín.

-         Egy ilyen széplányra, nem lehet haragudni – mondta Sasuke vigyorogva. Majd hozzátette – hogyan lehetsz ilyen szép?

A lány első döbbenetből a másikba esett.. Ő, gyönyörű? Ilyet nagyon ritkán hallott.. legtöbbször csak szidták az emberek, hogy milyen figyelmetlen és kelekótya. És azt hitte, csak gúnyolódik vele

- Úgy, hogy megkaptam a te részedet is! – vágta rá a frappáns válaszát.. igaz, nem gondolta komolyan de jól esett neki, hogy egyszer nem csak őt szapulják.

- nem így értettem!- mondta Sasuke de azért nem adta fel – csak.. olyan szép arcod van .. biztos megfordul utánad jó néhány fej ha elmész egy utcán..

- A te arcod után, pedig biztosan megfordul jó néhány gyomor – jött a csípős válasz és a rózsaszín egyre jobban élvezte a helyzetét. – egyébként mit szeretnél? Eléggé feltartasz úgy, hogy gyorsan mondd!

- hát.. – téged gondolta Sasuke csakhogy ez eléggé furcsán jönne ki mivel még nem is ismeri igazán – csak azt, hogy..  hogy hívnak ?

  - Sakurának

Ekkor egy vörös hajú fiú odakiáltott Sakurának:

-         gyere már Sakura, így sose érünk oda!

-         Rendben Gaara nem kell százszor elmondanod!  Hah mindig féltékeny.. de nagyon helyes! Na, mentem.. szia

-          Szia – és látta odarohanni a sráchoz Sakurát aki puszit nyomott a szájára, és egymást átölelve elkanyarodtak a következő utcába.

Hah. Szóval van barátja gondolta Sasuke. De akkor se kell feladnom gondolta és egy ördögi vigyor terült szét az arcán. Majd hazament és beállt a zuhany alá. Becsukta a szemét és hagyta, hogy a langyos víz az arcába csapódjon, és végigfolyjon izmos testén. Később kimászott a kádból és maga köré csavarta a törülközőt, és kiment a fürdőből. Kiment a konyhába, hogy igyon egy pohár tejcsit, kitöltötte magának és leült az asztal melletti puffra. Elgondolkozott.. eszébe jutott Sakura majd a boldogító

gondolat, hogy talán majd megint találkozik vele a napokban hamar elillant. Csak az a fiú maradt a helyén, akivel aznap látta. Majd befurakodott az a gondolat, hogy talán ha még ott lenne vele a Bátyusa, Itachi .. ő biztosan segítene neki, hogy mit tegyen. De sajnos ő már nincs mellette. Élénken emlékezett még arra az estére, amikor Bátyja a kórházban feküdt élet és halál között. Még mindig ott csengettek a fülében az utolsó szavai:

    -Ne sírj drága kicsi öcsém, tudod a búcsú sohasem végleges. – majd lecsukta a szemét, utoljára megszorította Sasuke kezét és nem mozdult többé. Sasuke ekkor sírt utoljára. Mivel nem akart megint ekkora fájdalmat átélni ezért nem engedett senkit se közel magához. De ez a lány valahogy más volt.. szívesen tudta volna maga mellett. Lassan felállt és felment a szobájába aludni. Lefekvés előtt még odaült az ablak mellé és kinézett az utcára, ahol elkezdett esni az eső. Náluk ritkán szokott esni, Sasuke nagyon nem szerette az esőt, mivel utána minden sáros volt. Bátyja halálakor is esett. Azon gondolkodott, mivel tudná rávenni Sakurát hogy vele legyen. Az utcát nézte, ahol egyre nagyobb pocsolyák jelentek meg.

-   Na, ez legalább egy hétig ott lesz .. - gondolta de ebben a pillanatban egy nagy vigyor jelent meg az arcán. Megvolt hogy hogyan fogja elérni, hogy Sakura a közelében legyen.

Másnap reggel sietett Narutohoz, hogy elmondja neki a tervét, és a segítségét kérje.

Bedörömbölt a háza ajtaján és a nevét kiabálta. Pillanatokon belül egy holdkóros Naruto jelent meg előtte. Sasuke megfogta a két vállát és megrázta, hogy magához térjen.

-         Kelj fel te idióta, és segíts nekem! – üvöltötte a fiú.

-         Hagyjál már Sasuke, éppen aludtam! – dühöngött a szőke. – és különben is, miért segítenék pont neked Uchiha? – kérdezte flegmán.

-         Figyelj, meghívlak egy Ramenre, ha segítesz! – mondta izgatottan a fekete.

-         Kettőre? – élte bele magát Naruto.

-         Rendben, nekem mindegy. – válaszolt az Uchiha.

-         Akkor, ha már mindegy legyen három. – licitált a szöszi.

-         Ne feszítsd túl a húrt, különben a folyóban fogsz búvárkodni egy 200 kg-os nehezékkel a nyakadon! – dühöngött a fekete.

-         Egy is elég lesz Sasuke. – mondta remegve Naruto.

-         Hm. Könnyű téged meggyőzni. – vigyorgott Sasuke és elmondta neki a tervét! – De ha elmered rontani, akkor már most mehetsz megvenni a műfogsorodat! – fenyegetőzött, aztán elindultak megkeresni Sakurát. Sok keresgélés után végre megtalálták és szerencsére nem Gaara társaságában. Sasuke odament hozzá és megszólította:

-         Szia Sakura!

-         Hello Sasuke, hát te hogyhogy itt? – kérdezte a lány.

-         Csak úgy.. honnan tudod te a nevemet?- csodálkozott a fiú.

-         Hát téged mindenki ismer Uchiha. – mondta kicsit lenézően.

-         Inkább hívj Sasukének, azt jobban szeretem.

-         Na és az meg kit érdekel? – kérdezte a rózsaszín.

 Sasuke próbált nyugalmat erőltetni a hangjára és megkérdezte: - nem jönnél el velem sétálni?

-         Csak ha nagyon ragaszkodsz hozzá Uchiha.- mondta de már el is indultak.

Csendben mentek egymás mellett. Sakura elgondolkozott, hogy nem felejtett e el már megint valamit. Sasuke meg azért fohászkodott, hogy Naruto el ne rontsa a tervet. Mindketten a cipőjük orrát nézte. Sasuke épp megállapította, amint belenézett abba a hatalmas tócsába, ami mellett haladtak, hogy milyen kócos a haja. Ebben a pillanatban megjelent Naruto az egyik klónjával és végigrohant a mély tócsán. Telibe fröcskölve Sasukét. A fiú egyébként mindig patyolat tiszta ruhája csöpögött a sártól, ő maga, pedig remegett a dühtől. „hogyan lehet valaki ilyen béna???” bosszankodott. De már hiába volt minden, ekkora baklövést nem lehetett csak úgy, olyan egyszerűen eltüntetni. A terve elbukott, de már tudta, hogy nem szabad Narutóra bízni bármilyen feladatot. A terve az volt, hogy Naruto lefröcsköli Sakurát aki csurom sár lesz, ezért a „kedves” Sasuke elhívja magához, hogy öltözzön át. De, így utólag maga is rájött, hogy ez eléggé átlátszó és gyerekes terv volt, ráadásul el is szúrták.

-         Hazamegyek átöltözni – jelentette ki a fiú és elindult a lakása felé.

-         Szeretnéd, hogy elkísérjelek? – kérdezte sajnálkozóan a lány.

-         Igen.. – habozott Sasuke.. - örülnék neki!

Majd elindultak az Uchiha birtok felé. Mikor megérkeztek Sasuke leültette a lányt az egyik puffra és szólt neki, hogy elmegy átöltözni. Nagyon boldog volt, Sakura ott van nála, vele, csak vele! Átöltözött és visszament a leányzóhoz, aki a várakozásban elaludt. „ilyen lassan, öltöznék?” kérdezgette magától. Majd egy gondolat futott át a fején és odahajolt a rózsaszínhez. Simogatta az arcát aztán lassan megcsókolta, mire Sakura felébredt. Meglepődött, de azért visszacsókolt. Sasuke eltávolodott tőle és rámosolygott és megkérdezte:

-     Sakura szakítasz Gaarával és jársz velem?

-         Jaj Sasuke.. én mindig szerettelek.. sajnálom, hogy te csak most vettél észre.

-         Ezt meg, hogy érted?

-         Én már soha nem fogok szakítani Gaarával.. – tegnap megkérte a kezemet és én igent mondtam, mert szeretem. Ne haragudj, remélem, találsz magadnak valaki mást, nyomott egy puszit az arcára és elment. Sasuke ledermedve állt ott a szoba közepén. Végigsimított az arcán ott, ahová a lány a puszit adta.

Este elment lefeküdni, aludni, de csak forgolódott az ágyában, nem tudta még a szemét se lehunyni. Valami szorította belül a szívét, hatalmas fájdalmat okozva neki.

Csak feküdt az ágyában egész éjszaka csendben, mozdulatlanul.

Mikor reggel rávette magát, hogy felkeljen a bejárati ajtóban meglátott egy levelet. (a bejárati ajtón van a postaláda) Sakurától jött:

                                                Kedves Sasuke!

         Örülnék, ha eljönnél holnap az esküvőmre, szívesen látnálak.

Délelőtt 11: 00 kor kezdődik. Ne késs!

                                                               Üdvözlettel: Sakura

A fiú összetépte a levelet és a földhöz vágta az apró fecniket. Majd elment sétálni egyet a faluba. Azon gondolkozott, mi lenne, ha megölné Gaarát? Akkor Sakura vele lehetne.. Egyszer csak megakadt a szeme a vele szembe jövő páron. Egy vörös hajú fiú és egy rózsaszín hajú lány volt. Sakura és Gaara, egymás kezét fogva sétáltak, önfeledten boldogan. Sasuke nem akarta volna megfosztani a lányt az örömétől. Őt biztosan meg is utálná, ha ő lenne Gaara gyilkosa. Rámosolygott a lányra, aki visszamosolygott rá és elment.

Másnap még látta az esküvőn, nem tudott beszélni vele, de hallotta, amint kijelenti, hogy elmegy Gaarával a Homok faluba. Nincs remény, soha többé nem láthatja..

                                                     Vége 

  „Fáj, ha rád néz a két szemem. Fáj, ha bennem élsz, s én benned létezem. Mint egymást kioltó két elem, fáj, ha vagy, s még jobban, ha nem.”