A lovaglás, lóháton való közlekedés és a lovas harc fortélyai, technikái (pl. yabusame - lovas íjászat). Jobajutsu néven is ismert. Gyors helyváltoztatáshoz ez volt az egyetlen lehetőség, azonkívül szamurájok megszemélyesítésekor is szükség volt rá. A szamurájok eleinte nem voltak igazi lovas harcosok, de néhány súlyos katonai kudarc Koreában az i. sz. 6. században (a kiváló koreai lovasok elsöpörték a gyalogos bushikat és nem túl jó lovasokat) ráébresztette őket a lovas harcászat fontosságára, így az 1000-es évekre már jól képzett lovas katonákká váltak - de nem mindannyian, mert ez a borsos ára miatt csak a jómódúak kiváltsága volt.

A bot, dorong, husáng ősi fegyver. Olcsó, jól kezelhető, könnyen pótolható. A világ minden táján mindig használták, és ma is használják. Botként lehet használni minden átmarkolható, többé-kevésbé egyenes rudat, például a gereblyét vagy az esernyőt. A megfelelő méretű és súlyú bot a kardot és tőrt helyettesíti gyakorláskor. Sokáig csak a szegények fegyvere volt, de egy idő után a szamurájok is felvették a bot technikákat a kiképzésükbe. Különösen az okinawa-iaknak volt ez a kedvenc eszközük, ott is alakult ki a legtöbb féle bot és technika. Egy megfelelően elhelyezett ütéssel ájulást, törést (csont, fegyver) vagy akár halált is lehet okozni. Európában nem volt jellemző, hogy a bottal szúrtak is volna, pedig adja magát ez a felhasználás.

A jó bot keményfából, lehetőleg fekete tölgyből készül. Japánban a tölgyfa (kashi) két alfaja is országszerte megtalálható, ezek a fehér tölgy (shirogashi) és a vörös tölgy (akagashi). Japán keleti tájain a fehér tölgyet, míg a nyugati részeken a vörös tölgyet részesítették előnyben, de ez függött az iskolától (ryu) is. A tölgyfa ideális alapanyag, mert nem túl nehéz, meglehetősen erős, nehezen törik és reped, valamint jól ellenáll az időjárásnak és az öregedésnek. A megfelelő méretre vágás után függőlegesen lógatva, súllyal kihúzva szárítják, majd olajban pácolják. Ezután ismét szárítják, majd tűz mellett "edzik". Egy bot elkészítése így hónapokba is telhet, a végeredmény viszont egy mindent kibíró, kőkemény, vízálló fegyver.

A ninjutsu-ban a botot harc közben egyik kézzel a végénél (mozgatás), a másikkal pedig a közepénél (célzás) fogják, pihenő helyzetben pedig harmadolva. Az elől lévő kézzel sem szorosan, teljes erőből, hanem lazábban fogják, hogy csúsztatni lehessen benne a botot, ugyanis így jobban érvényesül a csípővel a szúrásba vitt energia.

A botnak, mint általában az eszközöknek a ninjutsu-ban, a végével történik az ütés, mert ott a legnagyobb a lendülete. Mint minden eszközzel, a bottal is vannak olyan állások, hogy az ellenfél ne lássa azt, vagy ha látja se tudja megállapítani a valódi hosszát (pl. gedan no kamae).

Speciális botfajta a shinobi-zue vagy shikomizue, amely kívülről hagyományos botnak néz ki, pedig a belsejében vakítópor, méreg, lánc, zsinór vagy penge is lehetett. A sétapálcába rejtett penge Európában is ismert és használt fegyver volt.

A három általános botfajta: bo (rokushaku-bo, 6 shaku, 180-185 cm, illetve fejtetőig ér), jo (yonshaku-bo, 4 shaku, 120-125 cm, illetve hónaljig ér), habo (sanshaku-bo, 3 shaku, 90-100 cm, illetve csípőig ér). Nem ritka még a tanbo sem (ami 1,5 shaku hosszú, vagyis körülbelül 45 centiméter).

A bot lehet kör (naru-bo) , négyszög (kaku-bo), hatszög (rokkaku-bo) és nyolcszög (hakkaku-bo) keresztmetszetű is. A leggyakoribb a kör keresztmetszetű, 2,5 - 3 cm átmérőjű. A botok hossza a használója magasságától is függ, mert például ami az egyik embernek jo, az egy magasabbnak csak csak hanbo.

Ezeken kívül még egyéb botfajták is léteznek, például tanbo, shobo, shihshin-bo, ebo, ishibo, konsaibo, tetsubo.

Okinawai bot a tonfa, az eiku, a yonshaku-bo (4 shaku, kb. 120 cm) és a kyushaku-bo (9 shaku, kb. 275 cm).

A harc fortélyai és taktikái, összeesküvés, az események felhasználása. Az események, folyamatok helyes elemzése és az azt követő döntéshozás alapvető fontosságú, főleg nagyobb volumenű akcióknál. Ma is sokat foglalkoznak ezzel a katonák. Képzeletbeli háborúkat vívnak egymás ellen, majd ezekből leszűrik a tapasztalatokat, hogy a következő támadás vagy védekezés hatékonyabb legyen. A bo-ryaku a hagyományostól eltérő módszereket is használ, mint például politikusok és események kihasználása és a cél szerinti befolyásolása.

Szorosan kapcsolódik a chi-mon, a ten-mon és a cho-ho tudományához.

A középkori nindzsa sok időt töltött azzal, hogy megtanulja Japán földrajzát, főbb vizeit és ismertetőit. Ehhez kapcsolódóan tanult még geológiát, zoológiát és entomológiát is, hogy az őt körülvevő állatok, növények és földtani képződmények alapján is meg tudja határozni az aktuális helyzetét. Ezen kívül a tartományok és régiók import és export cikkeinek ismerete is ide tartozott - egy későbbi szabotázsakció esetén jó lehetett azt is tudni.

De mindezek felett leginkább a terep adottságainak helyes felismerése és kiaknázása tartozik ide, beleértve a növényzetet, az állatokat, de még a széljárást is. A terepviszonyok ugyanis nagyban befolyásolják az alkalmazható taktikát vagy startégiát, ami természetesen kihatással van az akció végkifejletére is.

A terepek sokféleségének ismerete szervesen kapcsolódik a ten-mon, az inton-jutsu, a bo-ryaku, a shinobi-iri és a cho-ho technikák használatához.

A sikeres kémkedés módszerei a nindzsa életforma egy alappillérét képezték, az egyik legfontosabb technikai repertoár, amit ismernie kellett a középkori nindzsának. A mai kémek, ügynökök és kémelhárítók módszereinek alapját a cho-ho illetve annak nyugati megfelelői képezik. A nindzsának fel kellett ismernie az ellenséges kémeket vagy kémelhárítókat is a saját küldetése és élete érdekében, ezért ezt is viszonylag hamar elkezdték oktatni a leendő nindzsáknak. Magában foglalja a kémek toborzását, telepítését és irányítását, vezetését is. Az ellenfél akcióinak figyelése, a titkainak és terveinek kifürkészése, valamint a beépülés a legkülönfélébb katonai és hivatali intézményekbe mind a mai napig a kémek kiemelt feladata.

Szoros a kapcsolata a bo-ryaku, a shinobi-iri, az inton-jutsu és a chi-mon tudományával.

A nindzsák életéhez szervesen hozzátartozott a hatásos álcázás és rejtőzködés. A környezet, időjárás, és napszak figyelembevételével mindig a megfelelő öltözéket választották ki. Színészi képességeik magas fokon álltak, hiszen nagyon sokszor kellet megszemélyesíteniük konkrét személyeket, illetve eljátszaniuk kitaláltakat. A hagyomány szerint a nindzsa az alábbi hét foglalkozású vagy osztálybéli személyként járta az utakat: yamabushi (harcos hegyi szerzetes), sarugaku (színész, komikus), komuso (vándorszerzetes), ronin (gazdátlan szamuráj), akindo (kereskedő), hokashi (színész), shukke (buddhista pap).

Természetesen bármi más is lehetett a csavargótól a katonáig. Nagyon fontos volt a szerep, amit választott, akár az élete is függhetett tőle. Éppen ezért az adott szereppel járó tudásnak is a birtokában kellett hogy legyen. Ha halásznak öltözött, akkor halászként kellett viselkednie, ismernie kellett az eszközök nevét és használatát. Ha ronin volt, akkor dölyfösen kellett viselkednie. Amíg egy szerepben volt, addig csakis úgy viselkedhetett, ahogy a szerep megkívánta, és sehogy másképp. Még a szókincsre, szóhasználatra is figyelnie kellett. Többen azért buktak le, mert nem a megfelelő tájszólást, szókincset használták. Volt aki azért bukott le, mert nem ismerte a helyi akcentust, és ezért inkább meg sem szólalt. Egyszer megesett, hogy házalóként beengedtek egy nindzsát egy házba, de amikor egy játszadozó gyerek megdobta egy koronggal vagy kaviccsal, a nindzsa abban a pillanatban kikerülte a feléje repülő tárgyat. Azonnal elfogták a feltűnően éber és fürge "házalót".

A nindzsák részletesen kutatták az emberi lelket is, így jól tudták, hogy ha valaki bizonygatja a saját halász, ács, stb. voltát, akkor hamarább lebukik, mintha csak teszi továbbra is a dolgát.

Mindezek mellett a nindzsának sok lehetősége volt, hiszen akkor még nem volt fénykép, telefon vagy fax, így az információ csak szóban vagy írva, de mindenféleképpen személyhez kötötten mozgott. Ha nem láttak valakit személyesen, például egy magasabb rangú, tartományi hivatalnokot egy faluban, akkor egy ügyes nindzsának volt esélye a szerep zökkenőmentes betöltésére.

A henso-jutsunak szoros a kapcsolata az inton-jutsu és a cho-ho tudományával.

Épületekbe, táborokba való behatolás után azt el is kellett hagynia a nindzsának, mert a ninja feladata az értesülésnek, zsákmánynak vagy fogolynak a megrendelőhöz való eljuttatása. Mindezt méghozzá nem egyszer sietve, futva vagy éppen menekülve. A rajtaütés, meglepetés egy küldetés sikerét jelenthette, így a rejtőzködés tudományának nagy hasznát vette a nindzsa támadáskor, de akár az üldözők elől való meneküléskor is. Tudnia kellett titkos ajtókat, üregeket, járatokat felefedezni is, ebben a goton-po, az öt elem (föld, víz, tűz, fémek és kőzetek, valamint a fa természetének) ismerete segítette. A behatolásban és a távozásban a shinobi-aruki (csendes járás, lopakodás) segítette.

Szoros a kapcsolata a bo-ryaku, a shinobi-iri, az inton-jutsu és a cho-ho tudományával.

A nindzsák mindig is jó mérnökök voltak, így a puskapor használata is hamar elterjedt közöttük, méghozzá az adott korokhoz képest minig magas szinten használták. Bambuszba, dióhéjba, kiszívott tojásba, papírba, dobozba rejtették a vakító-, robbanó-, füstépző-, vagy éppen gyújtóport. A bambuszból készült bombákat főként utak mentén használták, mint korabeli Claymore-aknákat, míg a kis palackokat főként településeken és táborokon belül használták, elsősorban hangkeltésre, a lovak és lovasok megzavarására. A fa dobozba rejtett bombákat főleg nagyobb épületek, kastélyok ellen használták hogy rést üssenek vele a védelmen.

A füstképző porral saját menekülésüket fedezték, mellesleg létrehozták a füstben eltűnő nindzsa mítoszát. A vakító-, robbanó- és gyújtópor neve önmagáért beszél. Használtak gránátot, aknát, bombát, kéziágyút, pisztolyt és puskát is. A bombák időzítését is meg tudták oldani mechanikus szerkezettel.

A kenjutsu az összes előforduló kardtípus használatát tanítja, ezek közül a legfontosabbak a ninja to (ninja ken, shinobi to, shinobigatana), a katana és a tachi. A kardot a bal oldalt az övbe dugva, pengével felfelé (ritkábban lefelé) vagy a háton keresztbe vetve, tsuka-val (markolattal) a jobb fül mögött hordták. Ez utóbbit csak akkor, ha az övbe dugott kard zavarta volna őket, mint például fal- vagy famászáskor. A hüvely (saya) hosszabb, mint a penge, így a végébe mérget, vakítóport, robbanószert, iratokat lehet rejteni. A ken-jutsu-hoz tartozik a iai-jutsu (iai-nuki, kardkirántás és vágás egy mozdulattal, villámgyorsan) és a batto-jutsu (vágások) is. A különösen nagy méretű kardok használatát is tanítja pár iskola (kodachi/kotachi, daikatana/daiken, tachi, stb.).

A kard megfogása: a jobb kéz a tsuba tövénél, a hüvelykujj a tsubát támasztja, a bal kéz a tsuka legvégén helyezkedik el. A mutatóujj és a tsuba között a hüvelykujj távolságot fog tartani, erre a kard kezelésekor, forgatásakor van szükség. (A kard használatakor a hüvelykujj már nem támasztja a markolatot, és a mutatóujj sem fogja azt, csak lazán rásímul. Vagyis nem úgy kell fogni a kardot mint egy baltát.) Vágáskor bal kézzel kell célozni, jobb kézzel pedig vágni. A vágásba a teljes test energiáját bele kell adni, nem csak a karokét és a vállét. Ez egy jelentős különbség a szamuráj vívóiskolákkal összehasonlítva, amelyek többnyire csak karból és vállból vágnak. Ez a vágásmód a rövid és egyenes pengéjű ninja to használatából alakult ki, de katanával is jól használható.

Övben való viseléskor a penge felfelé áll, a bal kéz a hüvelyen nyugszik, a hüvelykujj a tsubán van. Ez azért praktikus, hogy ha valaki ki akarja húzni a kardot a hüvelyből, akkor a hüvelykujjal ezt általában meg lehet akadályozni, illetve a kard elmozdításához nem kell odaemelnünk a kezünket. A vágás a penge (mune) utolsó 10 cm-ével (boshi) történik, ugyanis ott a legnagyobb a penge kerületi sebessége illetve mozgási energiája.

A nindzsák kardforgatásában fontos szerepe van a sageo-nak, a hüvelyhez erősített erős zsinórnak is, ugyanis kiválóan lehet használni fojtáshoz, kötözéshez, rögzítéshez. A nindzsák kardforgatása, mint minden más eszközhasználata, nem más mint taijutsu fegyverrel, vagyis a taijutsu szerves része és alapja a kenjutsu-nak. Ez egy jelentős különbség a szamuráj vívóiskolákkal szemben, míg a kard használatában is további jelentős különbségek találhatók. A szamurájok számára a katana szent és sérthetetlen volt, élőnek tekintették, amiben szellem lakozik. A nindzsák számára a kard egy fegyver, sőt, egy eszköz, amivel nem csak vívni lehet, de ajtót feszíteni, ásni, a fokával ütni, stb. stb. is lehet.

Ez a fegyver egy sarlóból, annak nyeléből, ahhoz csatlakoztatva egy 2,5 - 4 m hosszú láncból, kötélből vagy zsinórból áll, nehezékkel a végén. Eredetileg paraszti találmány, de annyira elterjedt, hogy a szamurájok is elő-elővették, összemérték ellene a tudásukat, kardjukat. Miyamoto Musashi - a híres szamuráj és a "Go Rin No Sho - Öt kör könyve" című mű írója - egy ízben legyőzött egy kusari-gama művészt, ami figyelemre méltó teljesítmény. A hosszú lánccal vagy kötéllel hasonlóan lasszóztak, mint a csikósok vagy a cowboyok, azután a közelre rántott áldozattal végzett a sarló. A nehezék alkalmas ütésre és dobásra, de az üregéből robbanószer, méreg vagy vakítópor is vágódhat az ellenfél arcába. A lánccal fojtani és kardcsapást hárítani is lehet. A sarló és a nyele a legkülönfélébb kivitelben és méretben is előfordult, tenyérnyitől a csataváltozatig. A kisebb fajtát könnyű elrejteni, a nagyobbal lovakat is fel lehet buktatni. A kisebb kusari-gama nehezéke mellé néha viperát is kötöttek, hogy igazán halálos legyen.

Azt a fajtáját, amit mi talán kaszának hívnánk, ogama-nak (nagy sarlónak) hívják. Kitűnően alkalmas védekező technikák alkalmazására.

A kyoketsu-shoge a kusari-gama egy módosult változata. Itt sarló helyett egy kést vagy lándzsahegyet illetve annak a tövéhez erősített kampót vagy horgot használtak. A horogrész és a lándzsarész is élezett. A rövid nyélhez 4-6 m hosszú háncsból, hajból vagy lószőrből font kötelet kötöttek, melynek a másik végén a nehezék szerepét egy 10-20 cm átmérőjű vaskarika tölti be. Ezt a karikát erősen lehet markolni, jól lehet vele célozni, az ügyesebbek még a kard pengéjére is rá tudják dobni.

A naginata a haba nevű fegyverből alakult ki. A yari-hoz hasonló, de annál nehezebb fegyver. Gyakorlatilag egy kard pengéjével meghosszabbított 6-10 shaku (180-300 cm) hosszú bot. A pengék legkülönfélébb méretei és alakjai ismeretesek. A technikák egy része megegyezik a yari-jutsu technikákkal, de a nagyobb tömeg sok eltérő technikát is eredményezett. Régen a hegyi szerzetesek kizárólagos eszköze volt, majd népszerű lett a szamurájok között is. Később a szamuráj nők kedvenc fegyvere lett, ma Japánban a nők között a legnépszerűbb harcművészet a naginata-do, amely a naginata-jutsu leszármazottja.

A Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Yoshin Ryu is tanítja a naginata használatát.

A Togakure Ryu naginata-ja egy meglehetősen hosszú nyelű és nehéz pengéjű változat, a neve bisen-to. Kiválóan lehetett alkalmazni a nehézlovasság ellen is. Ez viszont nem igazi japán fegyver, ugyanis egy Kínából menekült harcos kezdte el készíteni, méghozzá a széles pengéjű kínai kardok mintájára. Alapjában véve egy nagy, nehéz, hajlított pengéjű kard, amelyhez a nindzsák nyelet szerkesztettek. Akármilyen páncélt átszúrt vagy átvágott. Nagy tömege miatt csak teljes testtel lehet kezelni.

Önmagunk, személyes erőnk, erősségeink, gyengeségeink ismerete. Szellemi állóképességi gyakorlatok, a dolgok szemléletének útja, helyes látásmód.

Két fő részből tevődik össze. Az egyik a Go dai, az öt természeti elem, a másik a Kuji, a meditációs gyakorlatok.
Go dai: Az öt elem a nindzsa életének, gondolkodásának mozgatója. A harcban, a küzdelemben is ezt testesíti meg. A helyzetnek megfelelő legalkalmasabb motivációnak kell előtérbe kerülnie. Az emberi lelket is az öt elem határozza meg, a gyarlóságokat is így osztották fel.

    * Go dai
          o Chi: A Föld, az első és legfontosabb. Minden más kiindulópontja. A stabilizáció, a nyugodtság, a méltóság és az időtállóság jelképe. Maga az emberi test. A kéz kisujja jeleníti meg. Lélektani szempontból ez a lustaság, a változás és mozgás elvetése. A lusta embert könnyebb becsapni, megtéveszteni vagy akár megvesztegetni, mint az ébert. Könnyű elosonni mellette, mögötte, könnyen el lehet bújni és persze könnyen meg lehet ölni. A lustaság kihasználása a rakusha.
          o Sui: A Víz. Az érzékek, érzések jele. Tapintás, hallás, látás, ingerek érzékelése. A víz az élet tápláló ereje. A gyűrűsujj jeleníti meg. A düh megfelelője. A víz az emberi tudat megfelelője, ami pedig a változékony és érzelmi reakciói vannak. "A harag rossz tanácsadó." - mondja a régi közmondás. Ez valóban így van, tudták ezt a nindzsák is. Van akit a gúnyolódás, van akit a sértegetés, másokat a tehetetlenség dühít fel. A feldühített ember kapkod, elhamarkodottan cselekszik, hanyag, így könnyű préda az ellenfélnek. Több harcművészeti stílus is alkalmazza a feldühítés taktikáját az ellenféllel szemben, pontosan ebből az okból kifolyólag. Az első kitörés hatalmas erejű, ezért veszélyes lehet, hacsak nem direkt erre számítunk. A kitörés után az ellenfél kifullad, erejét veszti, így pedig már könnyen el lehet bánni vele. A düh kihasználása a dosha.
          o Ka: A Tűz. A tűz az értelem, kreativitás, alkotóképesség, lobbanékonyság, erő jele. Vannak olyan pillanatok amikor habozás nélkül támadni kell,amikor is az ösztönöknek nagy szerepe van. Jele a középső ujj. A félelem, jámborság, jólelkűség eleme. Az ilyen embereket agresszivitással, durvasággal lehet befolyásolni. Ez az eszköze a rablóknak, a nemi erőszak elkövetőinek, a vagányoknak, az átnevelőtáboroknak, szigorított fegyintézeteknek, munkatáboroknak, de az elit katonai egységek kiképzésében is fontos szerepe van. Csak a legszilárdabb szellemmel lehet ellenállni a hosszabb időn át tartó progresszív lelki erőszaknak. Mindenki fél valamitől. Ha magunkba mélyedünk és megvizsgáljuk félelmeink okait, akkor már egy kicsit kevésbé félünk tőle. A félelmek csökkenthetőek, csak foglalkozni kell velük. Ha valaki nem foglalkozik a félelmeivel, akkor egész életén keresztül félni fog azoktól a bizonyos dolgoktól. Az ezzel való visszaélés a kyosha.
          o Fu: A Szél. A vidámság, a jólelkűség, az emberek szeretete, az irántuk való jóindulat jele. Mindenhol mindig jelen van. A nindzsánál is mindig jelen kell, hogy legyen. A lágy szél mindent körbevesz, mindent kikerül, de nem pusztít. Jele a mutatóujj. Intellektuális beállítottság, szeretetre való képesség és igény. Koldusnak vagy nyomoréknak álcázva próbálták meg a nindzsák az emberek sajnálatát, együttérzését kihasználni. A megsajnált embert viszont általában le is becsülik mint ellenfelet, és ezt várta a nindzsa. A legtöbb jólelkű ember a hatékony támadási módokat túlságosan brutálisnak tartja, így azoktól kevésbé kell tartani. Ezen tulajdonságok kihasználása az aisha.
          o Ku: Az Űr. A bennünket körülvevő világmindenség, az egyetemesség szimbóluma, a másik négy elem hordozója. A köztük lévő összeköttetés, az őket alkotó elemi részecskék jele. Jele a hüvelykujj. Lélektani szempontból ez a hiúság, mohóság és korlátlan lehetőségek utáni vágy eleme. A hiú ember ritkán ismeri fel az ellenségeit. Önteltségében nem törődik másokkal, észre sem veszi, amikor megbántja őket. Sőt, később sem veszi észre őket. Előbb-utóbb emiatt sebezhetővé válik. Az "ismeretlen" ellenség könnyen a bizalmába hízelegheti magát színlelt barátsággal, csodálattal. Könnyen zsarolható, becsapható és megtéveszthető. Ide tartozik a kéjvágy is. Ahol kéjvágyó az ellenfél, ott a helye a kunoichi-nek, a női nindzsának. Ennek a tulajdonságnak a kihasználása a kosha.


Kuji: A kuji olyan meditáció, mely a szellem és lélek edzését, megerősítését szolgálja. Ősi észak-indiai és tibeti misztikus tanokból származik, a Selyem-úton került Kínába az 1000-es évek táján, onnan Japánba a Tang-dinasztia idején jutott el. Szerves részévé vált a Mikkyo-nak, a nindzsa vallásnak. A kuji két rendszerből áll, a kuji-in-ből és a kuji-kiri-ből.

Kuji-in: A kuji-in, a "kilenc szó pecsét" összefűzött ujjakkal megvalósított kéztartások, melyek észak-indiai írásjelekre emlékeztetnek. A 9 ujj-jelzés alkalmazása a szellem és a természeti erők örök kapcsolatára épül.

    * Kuji-in
          o Rin (dokko-in): A tibeti villám és mennydörgés jele, a szellem és a test ereje. A szellemet és a testet összhangba kell hozni, hogy a külső hatásoknak ellent tudjon állni.
          o Pyo (daikongo-in): A nagy gyémántok jele, az energia szimbóluma. A szellemi energiát meg kell erősíteni, és a test megfelelő helyeire irányítva a megfelelő időben kell bevetni.
          o Toh (sotojishi-in): A megjelenő külső oroszlán jele, az univerzummal való harmónia. A nindzsa egyé válik az igazsággal, ezáltal betekintést nyer a sors útjába.
          o Sha (uchijishin-in): A belső oroszlán jele. Jelentése: ép testben ép lélek. Egészségünket messzemenően pozitívan tudjuk befolyásolni a magunk számára úgy, hogy az másokra is pozitív hatással legyen.
          o Kai (gebakuken-in): A kívülről bekötött ököl jele. A szenvedélyek és az érzelmek akadályozzák az objektív helyzetértékelést. Az univerzummal olyan összhangot érhetünk el, hogy a dolgokat úgy lássuk, amilyenek, és megtanuljuk a veszélyeket helyesen értelmezni.
          o Jin (naibuken-in): A belülről bekötött ököl jele. A teljes szellemi erőt tudni kell használni. Mások gondolatait megérezhetjük és a saját gondolatainkat, akaratunkat átvihetjük a másik személyre.
          o Retsu (chiken-in): A tudatos ököl jele. Az emberiség, melyet a felfelé irányított bal mutatóujj jelenít meg, az erő, az oltalom, az igazság és a tudat által lesz uralva, melyet a bal mutatóujjat körülzáró jobb kéz szimbolizál. Ez együtt képezi az anyag és a szellem egységét. Ez megszabadít bennünket az idő és a tér határaitól.
          o Zai (nichirin-in): A napgyűrűk jele, a föld, a víz, a tűz és a szél kontrollja. Az ujjak háromszögben tartása a tüzet szimbolizálja, amely mindent feléget, ami tisztátlan. A szellem tiszta akarata segítségével uralni tudjuk a természetet.
          o Zen (ongyo-in): Az elrejtőző forma jele. A helyes gyakorlás és szellemi beállítottság együttesen arra fogja a zen jelet használni, hogy a kozmikus hatalom oltalmát elérje, és hogy láthatatlanná váljon minden alacsony, haragot tartó gonosz ember számára, és eltűnik, láthatatlanná válik a bajokkal szemben. A zen ujj-jelet egyszerűsített formában a tanítás elején és végén mint üdvözlési formát használjuk.


Kuji-kiri: A kuji-kiri, a "kilenc szó vágás" szimbolikus erőrácsokat jelent, melyeket a levegőbe kell írni a kezekkel. A kuji-kiri által a nindzsa megerősítette a saját magába vetett hitét, elvonta az ellnfél figyelmét és mozgósította a rejtett erőtartalékokat. 81 féle ujj-jelzés van összesen.

A lopva, titokban történő járás módszere. A nindzsa alaptechnikái közé tartozott a csendes, halk mozgás, másoknak vagy valaminek a megközelítése, épületekbe való behatolás. Használatáról a mai napig legendák keringenek Japánban.

Az aruki a hangtalan járás, futás, úszás, ugrás technikája. A yoko aruki az állva, oldalra; a saguri aruki a guggolva, előre; a shinobi aruki pedig az állva, folyosón, szűk helyen előre mozgást jelenti.

    * irányelvek a hangtalan mozgás elsajátításához és használatához
          o mély, stabil állás használata a stabil egyensúlyhoz
          o mozgással szinkron lélegzés a légszomj elkerülésére
          o éberség a tér minden irányába
          o a súlypont legyen az első lábon
          o a kezekkel lassan, gyengéden akadályokat kell keresni
          o ha véletlenül zajt keltettél, azonnal állj meg, lazíts és figyeld a környezetet
          o alapvető a türelmesség és az erőnlét
          o természetesen alkalmazkodni kell a környezethez, pl. erdőben nem kell teljesen zajtalannak lenni
          o ezekre a technikákra és képességekre csak tapasztalat útján, kitartó gyakorlással tehetsz szert

A shuriken-jutsu a különböző, kisebb-nagyobb méretű dobóeszközök, a shuriken használatát foglalja magában. Ezeket általában a ruhába rejtve hordták. Kiválóan alkalmas futás, menekülés közbeni harcra, védekezésre, az ellenfél lassítására, figyelmének megosztására vagy akár megölésére, de ez utóbbi ritka eset.

Itt külön figyelmet érdemel az, hogy a shuriken (általában csillag alakú, de nem ritkán csak egy penge vagy tüske, ez a bo-shuriken) közvetlen találattal csak a legritkább esetben okoz halált. A shuriken halálos voltát a rajta levő méreg adta volna, már hogyha lett volna rajta, mert az így a használóra is nagy veszélyt jelentett volna.

Általában kilencesével hordták a Tao és a Mikkyo kilences egysége iránti tiszteletből. A Togakure Ryu négyágú dobócsillagot használt, amelynek a neve senban-shuriken.

A shuriken általában fémből készült. Fából általában a nagyobb kereszteket készítették, melyek hasznosak voltak a lovasok ellen. Ez utóbbit a középkori Európában is használták.

Itt érdemes megemlíteni a tetsubishi és az igadama nevű eszközöket is.

Shuriken helyett használható ceruza, toll, ecset, csészealj, kisebb olló vagy kés is. Ma is használnak shuriken-t, méghozzá a rendőrség és a katonaság különleges alakulatainál. (Egy jó shuriken 5 méteren belül kizökkenti az ellenfelet a ritmusából.) Nagyon parktikus fegyver, főleg tűz- és robbanásveszélyes helyeken vetik be, ahol a lőfegyverek torkolattüze vagy a célt tévesztett lövedék súlyos károk okozója lehet (olajfinomító, alkoholgyár, egyéb vegyi üzem, erőmű).

A halk úszás, a víz alatti mozgások és harci technikák összessége, speciális tutajok és vízi eszközök használata. Fontos szerepe volt a nindzsa életében, hiszen Japán szigetország, sok folyóval és kisebb-nagyobb tóval. Öt fő kategóriája van a vízhez kapcsolódó technikáknak: csónakok, a víz mint fegyver, eszközök, lopakodás, túlélés.

A csónakok és tutajok akkor jutottak szerephez, ha például egy menetoszlopot a folyó mentén akart követni a nindzsa, vagy át kellett kelnie egy tavon, folyón vagy a egy kisebb tengerszoroson. Ilyen célokra több különböző eszköz is rendelkezésre állt, a többség gyorsan összeszerelhető, könnyű eszköz volt. Egyik sem volt alkalmas arra, hogy hosszabb időt töltsön vele a vízen. Ilyen eszközök a hasami bune, a kama ikada, a shinobi bune és a shinobi kai.

A víz nagyon hatásos fegyver, ha tuják használni. Hidakat, gátakat, töltéseket lehet vele lerombolni, de gátak és töltések lerombolásával is lehet használni a vizet mint fegyver. Meg lehet fertőzni, meg lehet mérgezni, vagy vissza lehet tartani a rászorulóktól.

Számos eszköz állt a nindzsa rendelkezésére hogy jobban kihasználhassa a víz adta lehetőségeket. Ott volt például a mizugumo, egy lábra erősíthető úszó eszköz, aminek segítségével nyugodt vízfelületen kelhetett át - állva. A víz alatti légzéshez használhatta az egyébként tüskék kilövésére szolgáló fukiya nevű eszközt (fúvócső) is.

Lopakodásra és megfigyelőállásként használható volt sok forrás, tó, tavacska (pl. a japánkertben), vízgyűjtő, vízgyűjtő edény, stb. is. Ezekben alkalmanként elbújhatott a hozzáértő nindzsa.

A víz az élet legfőbb forrása. Tudni kellett megtalálni, tisztítani, fertőtleníteni, szállítani és beosztani. Egy jól képzett és tehetséges nindzsa a leglehetetlenebb helyeken is talált vizet. Jó eséllyel lehet víz után kutatni egykori patakmedrekben a kanyaroknál, illetve csalánosok alatt.

A ninjutsu pusztakezes "része" a taijutsu. Legkevesebb 1400 éves múltra visszatekintő harcművészet, a nindzsák harci technikáinak alapja. Mint harci rendszer, a test természetes erejére, rugalmasságára, a reflexekre és a mozgásra, a természet elemeinek megértésére épít a sikeres önvédelem érdekében. Az összes többi shinobi-jutsu (ninjutsu) technika erre épül, beleértve az összes fegyver használatát is. A ninjutsu-ban nincs helyes eszköz- és fegyverhasználat helyes taijutsu nélkül. Három részre bontható, ezek a dakentaijutsu, a jutaijutsu és a taihen-jutsu.

Taihen-jutsu: A különféle mozgásokat és állásokat tartalmazza. A taihen-jutsu részei a kame (állás), az ukemi (esés) a kaiten és nagare (gurulás mozgásból és helyből), a sabaki (kitérés, mozgás), a tobi (ugrás) és az aruki (járás, futás).

Dakentaijutsu: Támadások és védekezések gyűjteménye. A dakentaijutsu részei a hoken ju roppo (16 ütési pont), az uke nagashi (védés), a koppo-justu (töréstechnika) és a kosshi-jutsu (élettani pont támadása).

Jutaijutsu: A jutaijutsu részei a gyaku waza (leszorítás), a nage waza (dobás), a shime waza (fojtás), a dori waza (fogás) és a ha-jutsu (szabadulás az előzőekből).

Az időjárás ismeretére a megfelelő ruházat és eszköztár kiválasztásakor illetve hosszabb távú, nagyobb volumenű akciók során volt szükség. Az időjárás ismerete mind a mai napig létfontosságú startégiai és taktikai tudás, és még sokáig az is marad. Sok csatát döntött már el az időjárás, illetve annak ismerete és nem ismerete. Napokra vagy hetekre előre is kellett néha időjárási előrejelzést felállítani, amely alapja szintén a megfigyelés volt (állatok viselkedése, egyéb természeti jelek).

Szoros a kapcsolata a bo-ryaku, a chi-mon, a cho-ho és az inton-jutsu tudományával.

Másik nevén so-jutsu. Mivel a yari, vagy so, ősi és kulcsfontosságú fegyver volt a japánok számára, ezért számtalan stílusa alakult ki mind a kezelésének, mind pedig magának a fegyvernek. Minden szamurájnak értenie kellett a kezeléséhez, mert a csatában a yari volt az alapvető fegyver. Később a szamuráj nők kedvenc harcművészete a naginata-jutsu mellett a yari-jutsu lett. Ma is többnyire nők művelik, főleg a do változatát, amelyben a kendo-ban használt védőfelszereléshez hasonlót használnak.

A Togakure Ryu tanítja a szabályos japán lándzsaharcot. A Takagi Yoshin Ryu-hoz kapcsolódó Yoshin Ryu tanítja a nagayari és a tanso-yari használatát. A kuda-yari egy különleges yari-típus, melynek használatát az Owari Kan Ryu Sojutsu tanítja.

A Togakure Ryu fontos részét képezi. A magas szintű harcos mindent bevet a harcban, így az agyát is. A Kyojitsu Tenkan Ho formák az alapvető megközelítései minden nindzsa tevékenységének és gondolkodásának. A győzelem startégiája az igazság és csalás alkalmazásán alapszik (lásd Szun-ce). A nindzsa szabadon foglalkozik a hazugság és az igazság fogalmaival, melyeknek a saját fogalmaiban jól megalapozottnak kell lennie.

Megakadályozni az elveszetté, céltalanná válást, a saját tévedéseiben vagy tudatos módosításaiban a nindzsának karban kell tartania a seishin-t, vagyis meg kell tisztítania az agyát és a szívét. A nindzsa szándékai eltökéltek, még ha mások nem is annak látják.

Információ:  a Japán fegyverek és harcművészetek oldala