Az �n t�rt�netem (utols� r�sz)

Lily Baby  2009.09.16. 19:25

Az �n t�rt�netem!

7.r�sz.

 

 

 

 

Nyugalomra �bredtem fel. Egy l�lek sem akadt k�r�l�ttem. Mikor ki�ztem szemeimb�l a f�rads�got, alaposan k�r�ln�ztem. Egy korh�zi szoba �gy�ban fek�dtem.

- Mi t�rt�nt?- k�rdeztem magamt�l fejemet fogva. Ugyanis �r�t�en f�jt a fejem. Egy ideig nem tudtam mozdulni, biztos nagyon el�radtam a k�zdelem miatt… V�rjunk csak a k�zdelem! Eszembe jutott, hogy mi is t�rt�nt. Nyert�nk az Orochimaru elleni harcban! De v�rjunk csak… hol van Sasuke? Hirtelen megijedtem. Gyorsan kipattantam az �gyb�l, �s kin�ztem a mellettem l�v� ablakon. Emberek s�r�gtek forogtak. Mindenhol ny�zsg�s. Felismertem a falut…

- Ez Konoha!- j�ttem r�. Amikor r��bredtem, hogy hol is vagyok m�g jobban agg�dtam Sasuke holl�te miatt… Kiz�rt, hogy visszaj�tt volna. Egy k�nnycsepp folyt le az arcomon. Ott �lltam az ablak el�tt, fejemet fogva, �s gondolkodtam, hogy mit tegyek. Azt�n hirtelen r�j�ttem!

- Sakura �s Naruto biztosan itt vannak, �s tuti hogy tudj�k hov� ment Sasuke!- terveztem magamban. Gyorsan lekaptam magamr�l a korh�zi g�nc�t, �s felh�ztam a ruh�mat. Kifel� menet tal�lkoztam egy n�v�rrel.

- H� kisasszony hov� megy? M�g nem szabadna elmennie pihennie kell!- parancsolgatott a n�v�r.

- Nem �rti nekem fontos elint�zni val�m van! Nem �rek r� pihenni!- ellenkeztem vele. K�zben futottam kifel�. A n�v�r kiab�lt ut�nam, de azt�n abba hagyta. Gondolom r�j�tt, hogy nem tarthat vissza. Amikor el�rtem a hossz� folyos� v�g�ig, lefutottam a borzaszt�an hossz� l�pcs�n…

- J�zusom az orvosok m�g a v�g�n ebbe rokkannak bele!- gondoltam magamban. Mikor v�gre egyszer le�rtem, kinyitottam a kij�rati ajt�t, �s Naruto-�k keres�s�re indultam.

- H� uram nem l�tott egy kb. ekkora magas fi�t?- k�rdeztem az itt lak�kat.

- Nem nagyon sajn�lom.

- �s egy r�zsasz�n haj� l�nyt?- k�rdeztem �jb�l.

- R�zsasz�n? V�rjunk csak r�mlik valami…- kezdte az �reg �r. Homlok�t r�ncolva gondolkodott. De l�ttam! Arra fele mentek! Egy sz�ke fi� volt vele!- ny�gte ki az �reg.

- Nagyon k�sz�n�m!      Elindultam arra, amerre az �reg �r l�tta Sakur�t, �s Narutot. Egy p�r m�ter kellet csak s�t�lnom, �s m�ris r�leltem a keresett szem�lyekre.

- Naruto! Sakura!- kiab�ltam ut�nuk.

- H�?- lep�d�tt meg Sakura.

- �� Lily te vagy az? Mit keresel itt neked m�g a korh�zba lenne a helyed!- mondta aggodalmasan Naruto.

- Semmi bajom nincsen minden rendben kiv�ve egy dolgot!- t�rtem r� a l�nyegre.

- Mi a baj?- k�v�ncsiskodott Naruto.   Sakura �s Naruto k�v�ncsian v�rt�k szomor�s�gom ok�t. Mese helyett ink�bb egy k�rd�st tettem fel.

- Hol van Sasuke?- k�rdeztem mik�zben a f�ldre n�ztem.

- �m… Sasuke…- kezdte Sakura. Sasuke… Nem tudjuk hol van nem l�ttuk m�r 2 napja… Lehet hogy elhagyta ism�t a falut… nem tudjuk…- fejezte be. Erre a kijelent�sre, csak szomor�bb lettem. De valahogy d�h�s is voltam… Tudtam… valahogy �reztem, hogy nem fog itt maradni… Igaza volt Sasuk�nek… Mag�nyos voltam, �s � is itt hagyott az egyetlen ember aki elfogadott… �s porr� t�rte a sz�vem…

- Nagyon sajn�ljuk…- mondta Naruto. Arc�n l�tsz�dott, hogy t�nyleg sajn�lja a dolgot.

- Nem kell sajn�lnotok…- mondtam h�l�san. – De most mag�nyra van sz�ks�gem… Sziasztok…- mondtam.   Ott hagytam �ket. Nagyon elkeseredett voltam. A sz�vem mintha apr� darabk�kra t�rt volna. Nagyon rossz �rz�s volt. Bementem az erd� m�ly�be, hogy biztosan ne tal�lkozzak �ssze senkivel. Mikor m�r �gy �reztem el�g messze vagyok a falut�l, kiszemeltem magamnak egy f�t, felm�sztam r�, �s le�ltem egyik �g�ra. Egyik l�bamat l�gattam lefel�. N�ztem a term�szetet, �s gondolkoztam… Hirtelen potyogni kezdtek a k�nnyeim. Nem akartam s�rni, de nem tehettem ellene… Nagyon f�jt a sz�vem. Bev�stem magamba azt a tudatot, hogy sose l�tom ism�t Sasuk�t. Hirtelen zaj j�tt a szomsz�d �gr�l. Oda n�ztem, de nem l�ttam semmit.

- Ki van ott?- k�rdeztem riadtan. Senki nem v�laszolt. Helyette egy m�kus ugrott el� a f�k lombjai k�z�l. Megnyugodtam, �s ism�t gondolkod�sba kezdtem. Madarak repkedtek k�r�l�ttem. Pontosabban kett� mad�r. Egy p�rnak l�tszottak. Nagyon boldogak voltak egy�tt. Oda rep�ltek hozz�m, �s lesz�lltak pontosan mellettem. N�ztem �ket, �s mereven �ltem. Nem akartam elijeszteni �ket. Eml�keztetett valami sz�pre… valami j�ra… elmosolyodtam a l�tv�nyra. Hirtelen elrep�ltek a madarak. Ez a k�t mad�r eml�keztetett valamire… amit nem szabadna elfelejtenem. Lesz�lltam a f�r�l, �s �tnak indultam ahhoz a helyhez, ahov� �letem legszebb eml�ke k�t.  Ki�rtem Konoh�b�l, �s azon az �ton j�rtam, amin �n �s Sasuke ment�nk Orochimaru fel�. Kezdett bes�t�tedni, de m�g nem teljesen. Olyan k�s� d�lut�n t�jt j�rhatott az id�. Csak mentem �s mentem, nem foglalkoztam semmivel sem. �tmentem azon a helyen, ahol visszaeml�keztem a m�ltamra. Egy ideig m�g ott �lltam. Csak n�ztem. Elmer�ltem a gondolataimban. Azt�n elindultam val�di c�lom hely�hez. A nap kezdett elt�nni az �gboltr�l. Gy�ny�r� volt. Megnyugtat�. Lassan- lassan k�zeledtem a c�lomhoz. Az eml�kek felt�ntek el�ttem. Amikor elestem, �s Sasuke vitt a h�t�n… eml�keztem vissza. Elmosolyodtam. �s v�g�l el�rtem ahhoz a helyhez, ahol el�sz�r megcs�kolt. Ide akartam j�nni. Le �ltem ugyan arra a pontra, ahov� akkor is �ltem. Minden teljesen ugyan olyan volt. K�t dolgot kiv�ve: 1.: nem telihold volt, hanem gy�ny�r� naplemente. 2.: Sasuke nem volt velem. Egyed�l �ltem ott, �s csod�ltam a naplement�t. Nagyon romantikus volt. Az �g alja piros volt, ami azt jelezte, hogy holnap szeles id� v�rhat�. Ism�telten egy k�nnycsepp futott v�gig az arcomon. Gyorsan let�r�ltem, mintha f�ltem volna, hogy valaki megl�tja, hogy itt egyed�l pityergek a naplement�ben XD El�g furcsa lett volna. Elmer�ltem a gondolataimban. Azon. Hogy vajon most mi lesz… Haza nem tudok menni… Az egyetlen hely ahov� tudn�k menni az Konoha… �s vajon Sasuke hol van most? Orochimaru nem ebben a vil�gban van… Kabuto meghalt a csat�ban… k�rd�seimet senki sem v�laszolta meg, ez�rt magamban oldottam meg probl�m�imat. Most �reztem igaz�n azt, hogy milyen mag�nyosnak lenni… Senki sincs mellettem aki most megvigasztalna, meghallgatna, esetleg megold�st keresne a gondjaimra…Sz�rny� �rz�s volt. Z�rejt hallottam a f�k k�z�l. Nem figyeltem oda, gondoltam egy m�kus vagy valami ilyesmi… De azt�n m�g egyszer hallottam a zajt. Oda n�ztem, de nem volt ott senki. Ism�t hallottam, de nem l�ttam semmit sem. Fel�lltam, �s k�r�ln�ztem. Meg n�ztem a bokrokat, a f�kat, m�g a k�vek alatt is (XD) de nem tal�ltam semmit.  Gondoltam valami kis �llatka lehet, mert sehol nem l�ttam semmit. Megfordultam, �s els�t�ltam. De azt�n ism�t hallottam valamit… de ez nem zaj volt, hanem valaki hangja.

- Csak �gy egyed�l? Ez nem vall r�d. – mondta a hang.    Azonnal felismertem a hangot. Megfordultam, de nem l�ttam ott senkit.

- pedig biztos voltam benne, hogy hallottam valakit, �s abban is biztos voltam, hogy Sasuke az…- gondoltam magamban.   �� biztos meg�r�ltem! M�r a fejemben is Sasuke hangj�t hallom… fl�gos vagyok…- szidtam magam. De hamar r� kellett j�nn�m, hogy nem �n vagyok a fl�gos. Megfordultam, �s �tnak akartam indulni, mikor melegs�get �reztem a v�llamn�l.

- H�?- lep�dtem meg.   Nem fordultam meg, mert nem tudtam, a meglepetts�gem miatt. Biztos voltam benne, hogy valaki m�g�ttem van, csak nem tudtam ki. A v�llamat fogta, �s a f�lembe s�gta:

- Csak nem azt hitted, hogy itt hagylak?- k�rdezte.   Ebben a pillanatban j�ttem r�, hogy Sasuke �ll m�g�ttem.

- Igaz�b�l…- kezdtem. Igaz�b�l… de.. teljesen biztos voltam benne.  A f�ldre n�ztem, nem mozdultam. Sasuke most m�r mindk�t kez�vel a v�llamat fogta, �s szorosan m�g�m �llt, mintha azt akarn�, hogy ne sz�kjek el, de nem is jutott eszembe, hogy elmenjek. P�r percig csak ott �lltunk. Nagyon j� �rz�s volt az, hogy tudtam itt van velem. Mintha egy nagy k� esett volna le a sz�vemr�l.

- Honnan tudtad hogy itt leszek?- t�rtem meg a csendet.

- Mert engem is ide h�zott valami. – mondta teljes higads�ggal. Sasuke a v�llam helyett h�tulr�l �t�lelt engem. Ami m�g jobb �rz�s volt sz�momra.

- Tudnod kell…- kezdte Sasuke a mondand�j�t. Tudnod kell, hogy �n sohasem hagyn�lak el. Mikor ezeket a szavakat kimondta rettenetesen meg�r�ltem. �reztem, hogy mindj�rt kiesik a sz�vem a hely�r�l. De m�g egy kicsit bizonytalan voltam, ez�rt r�k�rdeztem.

- Honnan tudom, hogy igazat mondasz-e?- k�rdeztem r�.   Sasuke egy percig csendben maradt, de azt�n elengedett, �s derekamn�l fogva gyeng�den mag�hoz ford�tott. Most m�r egym�s el�tt �lltunk. M�lyen a szemeimbe n�zett, �s elmosolyodott. V�g�l sz�ra nyitotta a sz�j�t.

- Szeretlek. –mondta ki.

- H�…- lep�dtem meg. Sz�momra ez elmondhatatlanul meglep� volt… Sasuke? �? Szeretni? 

- Tudom meglep�…- magyar�zkodott. De te vagy az egyetlen ember, aki meg�rt engem. Amikor m�g Konoh�ban voltam, minden l�ny csak a kin�zetem miatt kedvelt. De �n �gy �rzem, hogy te a bels� sz�ps�get is n�zed. �s te vagy az egyetlen l�ny, aki nincs bel�m z�gva…- mondta szomor�an. Amit b�nok is… Elmosolyodtam.

- Mir�l gondolod hogy nem vagyok bel�d z�gva?- k�rdeztem t�le egy kaj�n mosoly k�s�rt�ben. Sasuke meglep�d�tt.  

- �n is �gy �rzek ir�ntad… Ugyanis megtanultam valami fontosat… M�gpedig azt, hogy a szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehet�s�g, hogy boldogok legy�nk. – mondtam. Sasuke szorosan mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt. De ez a cs�k m�s volt mint a t�bbi… Ez volt a leg�szint�bb v�lasz az �rz�seinkre.   Mikor ajkaink elv�ltak, szorosan �t�leltem �t, hogy soha, de soha ne �rjen v�get.

 

 

Az igazi szeretet pr�b�ja egyed�l az, hogy nem f�l a m�sik ember szeretet�t�l, hogy elegend� benne a szel�ds�g, a t�relem �s az al�zat ahhoz, hogy elfogadja azt.

 

 

 

  

 

V�ge