Az én történetem

Lily Baby  2009.09.16. 19:01

Az én történetem! 2. rész

 

 

 

Hol vagyok? Hogy kerültem ide?- ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem először. Mikor „magamhoz tértem” alaposan körülnéztem. Nagy hegyeket, és nagy fákat láttam magam körül. Feltételeztem, hogy egy erdőben vagyok. A szél teljesen más irányból fújt, és az illata is teljesen más volt. A dühömnek nyoma se maradt. A farkasnak, és a többinek is hála istennek nyoma veszett.

- Hmm… de ismerős ez a hely!- gondoltam magamban. Egy kicsit még csodáltam a tájat, de aztán eszembe jutott a jutsu!

- Lehet, hogy tényleg ide hozott valaki?- gondoltam.

- De ki lehetett az?- ezt a kérdést már hangosan tettem fel.

- Üdvözöllek!- szólt egy hang a magasból. A hang ugyan olyan volt, mint a jutsu használójának hangja. Ugyan olyan rideg.

- Ki vagy te?- kérdeztem a hang tulajdonosától.

- Te ismersz engem. Még régebbről.

- Én? Ismerni téged? Dehogy!

- Egyáltalán, hogyan kerültem ide?

- És mit keresel te azon a fán?

- És..

- Elég!- szólt közben a hang kicsit dühösen.

- Addig nem, amíg nem válaszolsz a kérdéseimre, és nem mutatod meg az arcod!- válaszoltam szigorúan.

- Ahogy kívánod. – mondta teljes higgadtsággal. Én „idéztelek” meg téged! Legyen elég ennyi! Hogy miért azt majd később! És ahogyan ezeket a szavakat kimondta, gond nélkül „lepattant” a fáról.

- Hiszen te… te… te… Amikor megláttam az arcát, mozdulni nem tudtam! Minden teljesen világos volt! Kivéve azt a rusnya farkast! Az ember, aki megidézett Sasuke Uchiha volt!

- De ez lehetetlen!!! Te egy anime szereplő vagy, nem létezel!!!- vágtam Sasuke fejéhez.

- Ezért is hoztalak vissza- mondta

- Vissza?- kérdeztem értetlenkedve.

- Neked kell emlékezned!

- És ha nem tudok?- mondtam kétségbeesetten. Várjunk csak miket beszélek én? Ez csak egy buta álom én nem is vagyok itt!- nyugtattam magam.

- Nézd meg magad! És a mellettünk lévő folyóra mutatott. Bele néztem a folyóba, és hatalmasat csodálkoztam!

- Teljesen úgy nézek ki mint egy ninja!- kiabáltam.

- Mert az is vagy. – válaszolt Sasuke teljes higadsággal. Nézd meg a kesztyűdet.

- Hö?- először nem értettem, de végül is megnéztem a kezem. A kezemen egy Konohai jel volt.

- Konohai ninja vagyok?- kiabáltam. Ez csúcs szuper!

- Hmm… Miért örülsz ennek ennyire?- kérdezte Sasuke gúnyos hangon. Nem válaszoltam a kérdésére, inkább hátat fordítottam neki. Ezzel azt akartam jelezni, hogy szarok rá XD. Két percnyi csend kerekedett. Nem szóltunk egymáshoz. De Sasuke végig furán nézett rám. A szemeiben csodálkozás, és büszkeség keveréke látszódott.

- Mi van?- kérdeztem tőle, amikor meguntam folytonos bámulását.

- Csak megváltoztál- mondta Sasuke teljesen higgadtan.

- Megváltoztam? Hogy érted ezt?- értetlenkedtem.

- Olyan furcsa, hogy nem emlékszel semmire…

- De mire?- kiabáltam. Kicsit untam, hogy nem tudom miről van szó.

- Semmi… hagyjuk… - fejezte be a témát. Csak ott álltunk némán a folyó mellett. Én élveztem a folyó megnyugtató hangját, és a szél cirógató érzését. Várjunk csak! Pont mint az álmomban! Kicsit megrémültem, és ennek hangod is adtam.

- Mi a baj?- kérdezte Sasuke.

- Mit érdekel téged?- kérdeztem dühösen. Igazából nem voltam dühös rá, csak nagyon meglepett a viselkedése. Sasukét mindig minden részben rideg, és egyhangú személyként láttam. Most meg? Megváltozott!Dühös is voltam rá végül is. Mi a fenének kellett neki ide hoznia? Ezt meg is kérdeztem tőle.

- Miért hoztál ide Sasuke?

- Azt hiszem addig nem hagysz békén,amíg nem válaszolok neked…

- Eltaláltad!- mondtam egy gúnyos mosoly kíséretében.

- Orochimaru az Akatsuki ellen tervez hadjáratot, de sehogy sem találja a búvóhelyüket.

- És nekem ehhez mi közöm?- kérdeztem értetlenkedve.

- Mivel te a másik világból jöttél, nyílván minden tudsz rólunk, és mondhatni a jövőt is tudod.

- A jövőt?- kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

- Ez csak egy gondolat. A ti világotok sokkal fejlettebb mint a miénk. Gondoltam ezt is megoldottátok valahogy- mondta Sasuke.

- Végül is a net-en lehet legújabb Shippuuden részeket nézni!- kiáltottam fel.

- Min? Net? az meg mi?- kérdezte Sasuke meglepődött arccal.

- ááá ez bonyolult, hagyjuk!- mondtam. Sasukénak nem nagyon tetszett, hogy valaki többet tud nála. Az arc kifejezéséről állapítottam meg. XD

- Na és? Lehet, hogy tudom a jövőt, de miért fontos?- kérdeztem a fekete hajút.

- Akkor biztosan tudod, hogy hol van az Akatsuki búvóhelye.

- Azt történetesen nem tudom. Sajnálom. Igazából nagyon is örültem, hogy ezt nem tudom mert cseppet sem volt kedvem Orochimaru őrült terveiben segíteni.

- Mind 1- mondta Sasuke kicsit csalódottan. Este felé járt az idő? Vagy csak én voltam ennyire fáradt?. Ezek a gondolatok jártam a fejemben. Valószínűleg teljesen kifárasztott a két világ közötti „utazás”. A fáradságomnak hangot is adtam. Egy hatalmasat ásítottam.

- Hmm… látom elfáradtál… azaz hallom- mondta Sasuke.

- Hát igen nem volt valami kellemes az utazás. A hangsúlyt az utazásra tettem, hogy Sasukénak jelezzek, hogy az ő hibája. Nem volt nagy meglepetés, hogy nem kért bocsánatot. Ez a közönséges Sasuke.

- Attól még, hogy nem tudod hol van az Akatsuki mást még tudhatsz úgyhogy, elviszlek Orochimaru úr-hoz.- mondta Sasuke parancsolgatós hangon. Mivel dög fáradt voltam nem nagyon érdekelt a dumája, gondoltam majd holnap elintézem.

- Oks- mondtam ásítva. Sasuke kicsit meglepődött, hogy csak úgy rávágtam, hogy oks, de hát ez van XD

- Akkor induljunk is!- mondta Sasuke. Miközben a célhoz „baktattunk” sok szép dologra lettem figyelmes, ami az én világomban nem így volt. A nyugalom, a szél illata, a békés csend. Semmi autó vagy kamion ami megzavarhatott volna. Sasukéhez illően ő ment előre, azt mindig is utáltam benne. Várjunk csak! Utáltam? Miért beszélek én múlt időben? Úgy éreztem kezd valami derengeni a kis koromból… de nem is tudom… még időre volt szükségem- határoztam el magamban. Hosszú órákat gyalogoltunk, de nem mutattam ki a fáradságomat, erős akartam lenni Sasuke előtt. Ami kicsit furcsa volt.

- Mi ez az illat?- kérdeztem hangosan.

- Miről beszélsz?- kérdezte Sasuke meglepett arccal.

Nem figyeltem Sasukéra, inkább az illat után kezdtem futni… igazából kicsit fura volt… mintha az érzékszerveim sokkal élesebbek lennének mint az előtt. Gondolom csak a ninjaság miatt volt. Teljes erőmből futottam a csalogató illat után, és így Sasuke elé kerültem. A fejemben gyerek hangokat hallottam miközben futottam. Fogalmam sincs miért, de ezt hallottam:

- Lassú vagy. Lassú vagy! Ez egy kislány hangja volt. Mintha valamin versenyeznének. Önfeledten kacagtak örömükben. A másik kisgyerek egy fiú volt. Ezt mondta:

- Várj meg! Ne fuss ilyen gyorsan!

Egyszer csak úgy éreztem, vége az illatnak, ideje megállni. Így is tettem. Amikor megálltam egyáltalán nem voltam fáradt. Sasukéval ellentétben. Mikor utolért, megállt mellettem és nem szólt semmit sem.

- Ez a hely…- mondtam halkan. Olyan ismerős… De vajon honnan? Kirázott a hideg ettől a helytől. Körüljártam mindent, hátha találok valami érdekfeszítőt. De sajna semmi sem rémlett a hellyel kapcsolatban, ami igen csak idegesített engem.

- ááá Lily biztosan megártott neked ez az egész- magyarázkodtam magamnak. Már kezdtem volna indulni, amikor két kisgyerek került a szemem elé.

- Hö??- lepődtem meg. Igazából ezek a gyerekek nem tűntek igazinak...mintha…mintha valami féle szellemek lennének vagy ilyesmi. Egyenlőre annyit tudtam róluk megállapítani, hogy egy fiúról, és egy lányról van szó. A hangjuk pont ugyan olyan szépen csengett mint a fejemben a gyerek hangok.

- Lassú vagy lassú vagy!- gúnyolódott a lány. A fiú meg játékosan kergette őt.

- Mi az Sasuke nem tudsz futni?- hangzott el a lány szájából.

- Sasuke?? Mi?? Ez Sasuke lenne??- fogalmazódtak meg bennem a kérdések. És nekem ehhez mi közöm?

- Háhá te vagy a fogó! Lilybell a fogó!- ezt mondta Sasuke a kislánynak.

- Lilybell?? Mi?? Az meg Ki??- kérdeztem magamtól.

- Ne hívj így a nevem nem Lilybell, hanem Lily te agyament!- mondta a kislány Sasukénak.

- Mi? Ez én lennék?- kérdeztem magamtól. Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy amit látok, az egy emlék! Nagyon megörültem, hogy emlékszem valamire a gyerek koromból! A kislány és a kisfiú (azaz én és Sasuke XD), még mindig előttem álltak. Erre a jelenetre is tisztán emlékszem. Nagyon dühös voltam Sasukéra, hogy becézgetett.

- Nem akartalak megbántani- mondta a kis Sasuke XD

- Akkor többet ne hívj így!- vágtam a fejéhez

Ott álltunk egymás előtt, és nem mozdultunk. Láttam, hogy milyen picike voltam ebben az emlékben, és Sasuke sem volt nagyobb XD Az emlékemben Sasuke egyszerre csak elpirult. Én megfogtam a fejét, hogy megnézzem nem-e lázas vagy ilyesmi. (ennyire buta hogy lehettem még akkor XD) De ahogyan közelebb léptem hozzá, csak pirosabb lett.

- Lázas vagy?- kérdeztem XD

- Ömm… Nem…- habogta.

- Akkor mi bajod?

- Én… Hát…

Többet nem szólt, hanem érzéseit másképpen mutatta ki. Pontosabban egy csókkal. Igazából… nem nevezhető csóknak, mivel még csak 10 évesek voltunk XD Én inkább puszinak nevezném… De annyi szent, hogy akkor Sasuke érzett valamit irántam…

- Vajon most hogy érez?- fogalmazódott meg a kérdés a fejemben. Az emlék végett ért, és minden ami vele kapcsolatos volt. Mondhatni „magamhoz tértem” XD Kíváncsiságból arra a pontra mentem, ahol én álltam. Sasuke is követett engem. Lehet, hogy ő is vissza emlékezett? Pár percig így álltunk egymás előtt szótlanul. Elmerültem a gondolataimban. Egyszer csak azon veszem észre magam, hogy már csak pár centi van az arcunk között. Furcsa, de nem távolodtam.

- Miért csinálja ezt?- kérdeztem magamtól. Miközben ezt a kérdést feltettem már csak pár milliméter volt az arcunk között. És egyre közelebb lépett hozzám. De hirtelen egyszerre, mondhatni kísértetiesen egyszerre, lehajtottuk a fejünket. Hogy miért? Azt nem tudom.

- Mit szólnál, ha itt megpihennénk? Látom eléggé fáradt vagy- mondta Sasuke megtörve a csendet.

- Ömm.. persze miért ne…- válaszoltam kicsit habogva. Mind ketten letelepedtünk egy-egy fához, és mély álomba merültünk. Holnap erőre volt szükségem, hiszen Orochimaruhoz készültem. Egy pillanatra Sasukéra néztem, de hamar elhajtottam a fejemet.

- Vajon mi lesz holnap? – ezzel a godolattal merültem álomba.

 

 

 

……….VÉGE……….