|
Az én történetem
Lily Baby 2009.09.16. 18:57
Az én történetem
2009. augusztus 16. Unalmas napnak ígérkezett. Ki néztem az ablakon, hogy megcsodálhassam a kinti időt. A nap gyönyörűen sütött, a madarak békésen csiripeltek, miközben szabadon szárnyaltak. A fákon a levelek lassan kezdtek sárgulni, ami jelezte az ősz közeledtét. Mikor erre lettem figyelmes, eszembe jutott, hogy milyen hamar telnek a napok, a hetek, a hónapok, és az évek…
- Jaj ez a nap is ugyan olyan uncsi lesz, mint az ez előtti…- sóhajtottam fel
Anyuék sem voltak itthon, elmentek Budapestre vagy hova a tökömbe. Igazából nem is érdekelt, mert azzal voltam elfoglalva, hogy ne unjam halálra a fejemet.
- Na mek lefeküdni…- gondoltam magamba. Hiszen mást úgyse tudtam volna csinálni.
De mielőtt még megvalósíthattam volna a tervem, csörgött a mobilom. Futottam a szekrényemhez, hogy fel tudjam venni. Annyira gyorsan futottam, hogy közben a lábam is bevertem.
-Áuuu!!- nyögtem fel.
- Hello?- szóltam bele a mobilba. Senki nem szólt bele, ezért megpróbáltam még egyszer:
- Van ott valaki?? Hello???
Még mindig nem szólt bele senki, így hát letettem a mobilt. Gondoltam visszahívom, hogy megtudjam ki volt az, de nem mutatta a számát. Biztosan el rejtette.
- Hmm… furcsa. Nem vettem komolyan a dolgot, inkább a tervem szerit cselekedtem. Azaz lefeküdtem. Egy ideig még ébren voltam, de aztán elmerültem a gondolataimba. Furcsa álmom volt. Egy rét közepén álltam, és a szél gyöngéden cirógatta az arcom, és a hajam. Minden olyan békés, és nyugodt volt. Mondhatni tökéletes. De ahogyan eszembe jutott ez a szó, abban a pillanatban, minden elsötétült, és gonosz lett. A gyengéd szél viharrá alakult. Egyszer csak a semmiből mondhatni „előpattant’’ egy barlang, ami az én esetembe búvóhelyként szolgált. Gyorsan be mentem a barlangba, és körül néztem. A barlang sokkal nagyobb volt, mint aminek messziről látszott.
- Hű de nagy ez a hely!- mondtam tágra nyílt szemekkel, mert ugyanis elkápráztatott a barlang nagysága. Szépen elhelyezkedtem, és vártam, hogy a vihar enyhüljön. A barlang kellemes meleget árasztott magából. Már-már lassacskán kezdett enyhülni a vihar, és ennek megörültem, indulni készültem, mikor furcsa morgásokat hallottam, és valami fehér füst keletkezett a barlangba, ami megtörte a kellemes meleget, és rémísztő hideget hozott helyette. A hátam mögé néztem, hogy feltárhassam a szemeimnek a mögöttem lévő „valamit”. Mikor hátra fordultam, a lélegzetem is majd megállt. A fehér füst, egy farkas alakját öltötte fel. Sárgán villogó szemei a csontomig hatoltak. Mozdulni nem tudtam, annyira megijedtem. A fehér farkas egyre közelebb lépett hozzám. Éreztem ahogy elönti a düh a vérszomjtól éhes szemeit, és hogy pár percen belül kitör belőle. Mintha kapcsolatban álltam volna ezzel a furcsa lénnyel, ami nagyon megrémített engem. Amikor már karnyújtásnyira állt tőlem, a lény rám vicsorgott, és mélyen a szemeimbe nézett azokkal a sátáni szemeivel. A fogai tű hegyesek voltak, és káprázatosan fehérek. Azokon a fehér fogakon egyszer csak egy vércsepp futott végig. Amikor a farkas megérezte a vér ízét, teljesen bezsongott, és mint éhes cápa az áldozatára nekem rontott. De érdekes módon, ahogyan a testemhez ért, ismét füstté változott! Mintha a testembe ugrott volna! Egy kicsit megnyugodtam, hogy eltűnt a rém, de a vihar még mindig tombolt. Mintha az égiek dühösek lennének rám. Egy furcsa hang szakította meg rémálmom.
- Csörr, csörr, csörr… ez a zaj hallatszott. Nagyon emlékeztetett valamire…
- Ez tisztára olyan mint a mobilom hangja…- jöttem rá a zaj forrására. Amikor ezeket a szavakat ki ejtettem a számon, a rémálom megszűnt és felkeltem, aminek nagyon örültem! Ziháltan, lélegzet után kapkodva ébredtem fel. Fel ültem, és a fejemet fogtam. Éreztem a hajamon, hogy izzadt vagyok.
- Csörr, csörr,csörr…Emlékeztetett a mobilom, hogy fel kéne venni XD
- Jaj a teló!- kiabáltam.
Gyorsan kibújtam az ágyból, és rohantam a szekrényhez, ami a nappaliban volt.
- Igen??- szóltam bele az idegesítő mobilba XD
Nem válaszolt senki, ugyanúgy ahogyan a múltkor, mielőtt lefeküdtem volna.
- Na figyu bárki is vagy!- kezdtem a beszólásomat XD Ha azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem, akkor nagyot tévedsz! Erre a lépésemre azt vártam volna, hogy megszólaljon azaz idióta, de nem így lett. Azaz idióta még mindig nem szólalt meg! XD
- Grrr…- morogtam magamban. Ismét fenyegetőzni kezdtem, hátha ezzel elérnék bármit is, de nem érdekelt már nagyon idegesített ez a hülye!
- Beszélj vagy szarjál betűket!- mondtam nagyon dühösen a vonal másik végén lévő személynek. Miután „keményen” beszóltam annak az idiótának, egy hangos csattanást hallottam. Már kezdtem azt hinni, hogy megszólal valaki, de ekkor letette az a bizonyos személy… Mérgesen dobtam le a mobilomat a földre.
- Ki szórakozik velem?- kérdeztem magamtól. . Grrr… Nagyon idegesített, hogy valaki így kibabrál velem...
…………………….
Pár óra múlva el is felejtettem a dolgot, és unalmamban elmentem Tv-t nézni. Kapcsolgattam a csatornákat, de nem találtam semmi érdekfeszítőt…
- Unalmas… Szörnyen unalmas… Borzasztóan unalmas… katasztrofálisan unalmas… istenem de unalmas!ordítottam dühömben. Egyszer csak valami ismerős zenét hallottam a Tv-ből, az egyik csatornán.
- NARUTOOOOOOO!!!!- kiabáltam örömömben. – EZ AZZZZ
Ment a Naruto zenéje, én pedig énekelve és táncolva követtem a zenéjét XD Mikor vége lett a zenének le huppantam a díványra, és néztem a kedvenc animém! Annyira örültem, hogy valami értelmes megy a Tv-be! De amikor el kezdődött az anime kicsit csalódott voltam, mert ismétlést adtak.
- Nem baj azért végig nézem- mondtam kicsit elkeseredetten.
Már annyiszor láttam ezt a részt, hogy kívülről tudtam a szövegét XD
- Meg látjátok én leszek a Hokage!- mondtam lelkesen a szöveget a főszereplő szöszivel együtt XD
Az volt a tervem, hogy az egész részt eljátszom. Ez remekül is ment, addig amíg megállt a műsor adása…
- Mi van ezzel a Tv-vel??- kérdeztem magamtól felháborodottan. A Tv-t csapkodva próbáltam „megjavítani” a szerkezetet, de semmi haszna volt. Amikor már kezdtem feladni, két sárga pont jelent meg a Tv-n, egymás mellett. Nagyon emlékeztetett az álmomban megjelent rém szemeire. Először azt hittem, hogy valami baj van az adással, de aztán amikor hátat fordítottam a Tv-nek, furcsa hang jött ki belőle. Ezt hallottam:
- Lily, Lily…- kísérteties hangon.
- Uram Jézus!- kiabáltam rémülten. – Most mit tegyek?? Ez nem lehet igaz!- nyugtattam magam. Egy kis erőt vettem magamból, és becsuktam a szemem, azt remélvén, hogy amikor kinyitom minden rendben lesz… Elsőször így is tűnt. A Tv el feketedett, aztán vissza tért a műsorhoz a Naruto-hoz. De csak úgy tűnt! Hirtelen jeleket észleltem magamon. Az ujjam hegyén kezdődött, egészen a fejem búbjáig, illetve a lábam végéig. Furcsa érzés volt. Olyan érzés volt, mintha egy nyálkás kígyó végig kúszott volna rajtam.
- Ez nem velem történik!- kiabáltam. Épp a tükör előtt álltam, és belenéztem. Láttam milyen ijesztően nézek ki. És még ha ez nem is lenne elég, megjelent az álmomból az a rusnya farkas. A szemei tágra voltak nyílva, és azokkal az ijesztő szemeivel engem nézett.
- Hagy békén te bestia!- kiabáltam teljes erőmből. A rém nem reagált. Ugyan úgy ott állt mereven. Miközben a rémet bámultam, furcsa érzés öntött el. Ez a furcsa érzés végig futott rajtam, érzetem, hogy nincs valami rendben. Láttam a tükörben, hogy a szemeim ugyanúgy sárágán villognak, mint a farkasnak. Teli volt gyűlölettel. A kezeimen hosszú köröm nőtt, és a szemfogaim is alaposan megnőttek. Csodálkozásom, és meglepettségem egyszerre csak dühé változott.
- Mi történik velem?- fogalmazódott meg a kérdés a fejemben. kiabáltam, és dühömben eltörtem a tükröt. Hatalmasat szólt! Ennek ellenére nem múlt el e dühöm. Sőt! Még dühösebb lettem! És a dühömmel együtt, a jelek sem tűntek el. Hangokat hallottam a fejemben. Furcsa nyelven volt, nem tudtam megfejteni bárhogyan is figyeltem a hangra. Hirtelen mint valami villámcsapás, rájöttem hogy a hang Japánul beszél. A hang rideg volt, és tisztán hallatszott benne a szomorúság, a düh és a gyalázat. Mivel, hogy nagy Naruto rajongó vagyok, felismertem a szavak jelentését! De még mindig nem értettem. Ez egy újjáélesztő jutsu! Pár perc gondolkodás után, rájöttem, hogy a jelek a jutsu része!
- Uram Jézus Szent kutyagumi!- kiabáltam. Ebben a pillanatban fogtam fel, azaz sejtettem, hogy mi is történik velem. De lehet, hogy csak a Naruto mániám miatt volt XD Az volt az elképzelésem, hogy valaki újjáélesztő jutsut akar rám mondani… De ahhoz halott-nak kéne lennem, de én nem vagyok az. Vagy igen? Nem tudtam mit csináljak… A hang a fejemben abba hagyta a motyogást XD És én türelmesen vártam, hogy most vajon mi fog történni velem… Pár perc várakozás után, azt hittem, hogy vége ennek az egésznek. De akkor hirtelen nagy erőt éreztem magamban, mintha valaki erőt rakna belém (nem tudtam máshogy kifejezni magamat XD) Hirtelen minden elsötétedett. Kezdett eltűnni a világ a szemem előtt. Mielőtt minden eltűnt volna, ennyit tudtam mondani:
- Mi?
Ez volt az utolsó szó, amit a saját „közegemben” mondhattam, mert furcsa dolgokra lettem figyelmes!
Hol vagyok?
..........VÉGE……….
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
