Mert az én háborúm
Sakurateam 2009.01.25. 09:24

1. rész
Minden egy átlagos napon kezdődött. Konohában a béke honolt már 19 éve, csendes és nyugott faluvá vállt az évek során. Az emberek tették a dolgukat: az asszonyok hordták kosaraikat hazafelé, shinobik sétáltak a főúton, gyermekek szaladtak és játszottak gondtalanul. Cseresznyefák sorakoztak a falu szélén, szirmaik lassan hullottak le a földre, az őszi szélben. Egy lány állt alattuk és fürkészte a jelenséget, tekintete fájdalmat és aggódást tükrözött. Amint zöld szeme megcsillant a nap fényében, felnézett az égre. Nézte, ahogy a felhők távolodnak tőle, és a falutól, pontosan úgy, ahogy az ember tud eltávolódni, attól, akit a legjobban szeret.
Érezte, ez a nap más, mint az eddigiek, nagyon is, és, mint mindig, már két éve, hiányzott valami... valami ami az ember életét teljessé teheti. Korábban próbálta elvonni a figyelmét edzésekkel, tréningekkel, küldetésekkel, ám hiába, állandóan csak egy kérdés járt a fejében: "Mikor tér már végre haza?"
Fejét lehajtotta, hosszú, rózsaszín haja egyenletesen omlott vállára, mikor ezt meglátta, akaratlanul elkezdett nevetni, és ezt suttogta magának:
- Hát már két éve?! Milyen hosszú idő, túl hosszú...Vajon hazatér e még valaha?
Elkomorodva pillantott magaelé...hiszen előfordulhat könnyen, hogy többé nem tér haza, ugyan mi kötné ide? Nincs családja, nincs kiért visszajönnie ennyi idő után. Ha számítottak volna neki a barátai, akiket itt hagyott, már rég visszatért volna... Sakura neszt hallott a háta mögött, lassan felemelte a fejét és hátrapillantott:
-Sai! Hát te? Mit keresel itt?- kérdezte társát
- Én? Én csak erre jártam, hiszen ez a legmegfelelőbb hely a gondolkozásra, nemde Sakura?
a fiú mosolygott, mint mindig. A lány visszamosolygott rá, közben azon törte a fejét, hogy Sai honnan tudhat erről a helyről...
-Mióta elment, mindig itt látlak, csak itt állsz és az eget koslatod, egyre-egyre, mintha azt várnád, hogy egyszer csak előtted teremjen.- mondta vigyorogva a shinobi
- ...hm? nadee Saii!!!-kiáltotta a hosszúhajú
Sakura figyelmeztetően felemelte a jobb kezét , azonban látva, hogy a fiú erre a mozdulatra előveszi a kis zsebkönyvét, és kétségbeesetten próbál magyarázatot keresni, eme jelenségre, Sakura elnevette magát és kezét letette magamellé.
-Sai, te sosem változol- mosolyog-Inot is lassan az örületbe kergeted ezzel a viselkedéssel, ideje félretenned a könyvet!
-Nem tehetem, megkell tanulnom érezni, útbaigazítás nélkül nem megy!- válaszolt Sai
-Szerintem pedig pont a könyv miatt nem sikerül normális kapcsolatot építened senkivel- ércelődött tovább Sakura
A fiú lesütötte a szemét, és becsukta a könyvet. Majd pár másodperc múlva felpillantott és Sakurának nyújtotta:
- Igazad van...tessék!
Ezzel odaadta Sakurának a könyvet. A lány zavartan nézett rá, nem értette a gesztust. Sai ezt látva hozzátette:
- Lehet, hogy nekem nem kell többé, de úgy látom neked hasznos lenne! Szükséged van rá, hogy igazán megismerd magadat és tisztában légy az érzéseiddel!-mondta a fiú csendesen
-Sai...nem is tudom mit mondjak, ez kedves és....
-Természetesen! ha továbbra is ilyen komor, kondterhelt arccal közlekednél, nemsokára a ráncaid is előjönnének, és lehetséges, hogy Tsunade fiatalság elikszirjét kéne használnod, hogy valahogy kinézzél!- csicseregte Sai vigyorogva
- Saii!!!!!!Te..teeee- ordította, és abban a másodpercben gyomorszájon is vágta
Sai a nagy ütés következtében öt fával arrébb landolt egy szikla élén.
-óóó, istenem, az arcom, a bordám..a hasam....azt hiszem kiugrott a vállam..nem érzem..jah nem..ez csak az az ág, amit útközben elütöttem..hm...
Sakura csak csóválta a fejét, ránézett az órájára, és megállapította, hogy ideje Tsunadéhoz menni, egy újjabb tréningre.
- Ne bohóckodj, állj fel, és menj a gyengélkedőre egy raktapaszért, és szaladj haza! Kutya bajod sincs!- mondta a rózsaszínhajú shinobi
Nem törődött tovább a betegeskedő barátjával, nyomban futott vissza a faluba. Éppen Konoha főutcáján járt, mikor meglátta Tsunadet.
- Tsunade úrnő!? Maga mit keres itt? itt tartjuk ma az edzést?- kérdezte meglepve
- Nem Sakura, ma nincs edzés, szörnyű baj fenyegeti a falut! Most kaptam a hírt! Az Akatsuki Konoha felé tart!!!
Sakurának tágra nyíltak a szemei, tudta, hogy ez a nap egyszer bekövetkezik..hiszen Őt keresik...
-Ideje hazatérnie! -gondolkozott el Tsunade
- Mi?! Naruto..Narutonak?! -nézett Sakura Tsunadéra könybelábadt szemekkel
Tsunade nem reagált a lány kérdésére, hiszen felesleges, tudja ő már, hogy kiről van szó.
- Sakura! segíts a 8-as csapatnak evakuálni a kettes szektort!- utasította a Hokage
- Igenis!- vágta rá a lány, és már futott is a kettes szektorba, azaz a kórház és az középületek felé
|