Sakura épp a barátnőivel beszélgetett, amikor észrevette, hogy Sai közelít feléjük. Sai a lányok előtt megállt:

-         Sziasztok – köszönt mosolyogva

-         Szia – köszöntek kórusban a lányok

-         Öhm… Sakura – mondta Sai kicsit elpirult

-         Igen? – kérdezte a Haruno

-         Ööö… lennél a barátnőm? – kérdezte félénken Sai. Erre a kérdésre Sasuke is felfigyelt és kíváncsi volt a lány válaszára. A Haruno közelebb lépet Saihoz és a fülébe suttogta:

-         Sajnálom, de van barátom – mondta alig hallhatóan, így még a lányok és Sasuke se tudta, hogy mit mondott.

-         Rendben – mondta a fiú és tovább állt. Sakurát kérdőn nézték, de ő nem törődött vele.

Az óráknak hamar vége lett. Sakura épp hazafelé ment. Egyszercsak vki hátulról megölelte. Majdnem sikított, de amint megérezte az ismerős illatot tudta, hogy ki az.

-         Mit mondtál Sainak? – kérdezte Sasuke

-         Féltékeny vagy? – kérdezte Sakura mosolyogva

-         Nem! – Sasuke

-         Nyugi édes, csak annyit mondtam neki, hogy van barátom, nem kell féltékenykedni – mondta Sakura még mindig mosolyogva

-         Mondtam, hogy nem vagyok féltékeny – kezdett egy kicsit ideges lenni Sasuke

-         Persze, persze – Sakura, és indult tovább

-         Idegesítő vagy – mondta Sasuke és megfogta a lány csuklóját, visszarántotta magához és megcsókolta. Sakura azt se tudta h mi történik, de végül visszacsókolt.

-         Haza kell érnem időben – Sakura

-         Ok, de emlékszel? ígértél valamit – most Sasuke mosolygott, Sakura képéről meg lefagyott a mosoly.

-         M… mit ígértem? – Sakura nem értette, h miről beszél az Uchiha.

-         Azt ígérted, hogy ma is nálatok aludhatok, emlékszel? – most még jobban mosolygott a fiú

-         Igen, emlékszem, de azt nem csak Ino miatt volt?

-         Nem – és egy kaján mosoly ült ki Sasuke arcára

-         Hjaj, jó, menjünk – mondta végül Sakura.

-         Ok – Sasuke gyorsan Sakura mellé lépett, megfogta a kezét és elindultak.

Sakuráéknál:

-         Megjöttünk – ordította el magát Sakura, amint beléptek a házba.

-         Jöttetek? Mé még k jött veled? – jött ki a nappaliból Sakura anyja.

-         Sasuke – mondta Sakura

-         Áhá, szia – mondta Sakura anyja

-         Jó napot Haruno asszony – köszönt illedelmesen Sasuke

-         Itt maradsz éjszakára is? – Sakura anyja

-         Igen, ha nem baj – mondta Sasuke

-         Nem, semmi baj, téged szívesen látunk – mosolygott a fiatalokra – Sakura gyere, segíts nekem a konyhában

-         Rendben, Sasuke addig menj föl a szobámban, tudod az utat, remélem – Sakura

-         Persze – ment föl az emeletre Sasuke

Konyhában:

-         Sasuke a barátod? – kérdezte mosolyogva Haruno asszony

-         I… igen – mondta elpirulva Sakura

-         Kedves fiú

-         Tudom – mosolygott most már Sakura is

-         Gyere, gyorsan csináljunk a fiúknak vacsit

-         Rendben

Kb fél óra alatt összedobták a vacsorát és megterítettek.

-         Gyertek vacsizni – kiáltotta el magát Sakura

-         Gyertek?! – kérdezte Sakura apja, amikor belépett a konyhába, Sasuke még nem jött, ezért Sakura fölment érte, addig Sakura anyukája elmondta férjének, hogy a lányának barátja van.

Sakura föl ment a szobájába és látta h Sasuke az ágyon fekve alszik. „De aranyos, amikor alszik” gondolta.

-         Sasuke, kelj fel, kész a vacsora – mondta, és gyengéden megérintette a fiú arcát, aki az érintésre kinyitotta ónix szemeit

-         Kérek előbb valamit cserébe – mondta Sasuke

-         Ez nem ér, de ha csak ezé cserébe kelsz fel, akkor legyen, mit kérsz?

-         Egy csókot

-         Hm… rendben – és egy lágy csókot lehelt a fiú ajkaira aztán fel állt

-         Hé, ez rövid volt – durcizott az Uchiha

-         Én megtettem azt amit kértél, de most gyere, különben nem kapsz vacsit – mosolygott a Haruno és elindult a konyhába

-         Ezért még számolunk – durcizott még mindig a fiú, de lement ő is.

Mire leértek a szülők már majdnem végeztek a vacsorával, leültek és ők is gyorsan megvacsoráztak. Utána még Sakura elmosogatott, addig Sasuke elment zuhanyozni, a szülők meg elmentek aludni. Sakura végzett a mosogatással és ő is elment zuhanyozni. Aztán lefeküdt aludni, Sasuke már aludt, vagyis sakura úgy gondolta.

-         Tartozol nekem – mondta Sasuke hírtelen

-         Nem tartozok semmivel – mondta sakura

-         De, de

-         Nem!

-         De, egy hosszú csókkal

-         Hjaj… ha megkapod utána végre aludhatunk?

-         Igen – mosolygott kajánul az Uchiha

-         Rendben – egyezett bele a lány, oda fordult a fiúhoz és szenvedélyesen megcsókolta a fiút, amit levegőhiány miatt meg kellett szakítaniuk.

-         Remélem elégedett vagy – mondta Sakura és elfordult a másik irányba, háttal a fiúnak.

-         Teljesen – mondta a fiú és hátulról átkarolta a lányt. Lassan mind a ketten elaludtak.